2008. június 30., hétfő

Kedves Honiak!

Bocs, hogy ilyen sokáig nem irtam, de elfelejtettem hogy kell új bejegyzést csinálni. na mindegy is.
szóval a helyzet az, hogy nem megyek haza és már nem hiányoztok. Mert ANNYIRA KIRÁLY ITT. bocsánatot kérek mindenkitől, de Isten kegyelme hatalmas. A Pannival tegnap a "Spa"-ban (forróvizben) hüledeztünk este a pálmafák alatt, hogy tulajdonképpen mit keresünk mi itt??? de most komolyan olyan a hely amit kérni meg gondolni se merészeltem volna, pedig már voltam itt egyszer, de akkor még nem volt nyár.
Na és voltunk az ócejánba! gyerekek, én abban akarok élni! nagyon brutál hullámok vannak amik úgy pofán csaptak minket a Pannival, meg olyan erővel maga alá gyűrt, hogy csak mint valami tehetetlen bábukat vitt ki minket a partra. mire hazaértünk akkor vettük észre, hogy a fürdőruhánk alatt egy 2 centi rétegben van homok. szóval nagyon király a beach..
és minden. kicsit elkezdtem hizni, mert nagyon jó a kaja, amit nem vetek meg... hehe. de járunk úszni reggelete, vagy legalábbis ma már voltunk.
HOlnap megyünk Hollywoodba... most mennem kell, itt egy zsák kép!

szeretlek titeket és gondolok rátok, ritkán de azért gondolok... hehe.
pá














2008. június 25., szerda

Kedves Mindenki!

Jaj, úgy hiányoztok! Gyertek ide mindannyian. Minden olyan más és senkit sem ismerek csak a tesómat és a barátnőit (csak látásból), de ők csak a pelenkákról, férjekről, gyerekekről, szoptatásról, szülési fájdalmakról és kakiról tudnak beszélni. Én meg ülök közüttük mint egy kuka és azon gondolkodok, hogy az én pörgős életem otthon, a balkánon, mennyire más.
De ugyanakkor jó a nyugi meg a csönd, meg a madárcsicsergés meg a vadnyulak reggelente a kertben, meg a kelgyók, meg a pálmafák, meg a szépség... de azért mégis még nem álltam át.
na de mindegy. Megyek is olvasom kicsit a Bibliát, mert Isten kell nekem nem más.
Ma egy kicsit bepánikoltam, hogy mi lesz ha beteg leszek, vagy fájni fog a fogam vagy hasonlók. Újra meg újra el kell döntenem, hogy Istenben bizok és az Ő gondoskodásában. Mert már mióta itt vagyok, már azóta is csodákat tett és már most megmutatta, hogy Ő mindenről gondoskodik.
Na felrakok egy pár képet a szofiról meg rólam. A Szofiról azt kell tudni, hogy rettentő cuki, olyan nagyon, hogy állandóan harapdálni akarom és csókolgatni és állandóan azt mondogatja, hogy Tetyő, Tetyő. Igy hát itt egy pár kép a Tetyőről.

CSók nektek, hiányoztok, gyeretek ki ti is, holnap!