Kedves Mindenki!

Jaj, úgy hiányoztok! Gyertek ide mindannyian. Minden olyan más és senkit sem ismerek csak a tesómat és a barátnőit (csak látásból), de ők csak a pelenkákról, férjekről, gyerekekről, szoptatásról, szülési fájdalmakról és kakiról tudnak beszélni. Én meg ülök közüttük mint egy kuka és azon gondolkodok, hogy az én pörgős életem otthon, a balkánon, mennyire más.
De ugyanakkor jó a nyugi meg a csönd, meg a madárcsicsergés meg a vadnyulak reggelente a kertben, meg a kelgyók, meg a pálmafák, meg a szépség... de azért mégis még nem álltam át.
na de mindegy. Megyek is olvasom kicsit a Bibliát, mert Isten kell nekem nem más.
Ma egy kicsit bepánikoltam, hogy mi lesz ha beteg leszek, vagy fájni fog a fogam vagy hasonlók. Újra meg újra el kell döntenem, hogy Istenben bizok és az Ő gondoskodásában. Mert már mióta itt vagyok, már azóta is csodákat tett és már most megmutatta, hogy Ő mindenről gondoskodik.
Na felrakok egy pár képet a szofiról meg rólam. A Szofiról azt kell tudni, hogy rettentő cuki, olyan nagyon, hogy állandóan harapdálni akarom és csókolgatni és állandóan azt mondogatja, hogy Tetyő, Tetyő. Igy hát itt egy pár kép a Tetyőről.

CSók nektek, hiányoztok, gyeretek ki ti is, holnap!