ez van ma.

na. megint hétvége van. jaaaaj de jó (erős szarkazmus). a matt (férj) dolgozik hétvégén. ágiék (nővérem) tegnap elköltöztek fallbrookba. tegnap megbuktam a forgalmi vizsgán. ma elmentem fodrászhoz és nem tetszik a hajam. szar az élet mostanában. nincs kivel beszélni, nincs kivel nevetni. teher nem akarok lenni, de tudom, hogy az vagyok. kocsi nélkül, itt egyszerűen megáll az élet és egy helyben ácsorog. mint ahogy ma én is egy helyben ácsorogtam egy egész órán keresztül a rohadt fodrász előtt. vártam a férjet, hogy felvegyen. aki késett. egy egész órát. és itt a fodrász nem olyan mint otthon az SZTK férfi-női fodrászat (hozzá kell tennem: SAJNOS) hanem a hajas vagy a zsidró szorozva 5-el.én meg ott álltam, mint valami hülye. na mindegy. szóval ott álltam egy órán keresztül, a rohadt sivatagban. komolyan, volt a szalonnal (nem szalonnával :) szemben egy nagy hegy ami tiszta sivatag. végül is mondjuk ez itt a vadnyugat (hogy minek jöttek ide annyian?! nem egy nagy vaszizdasz a hely). szóóóval, ott vártam, mint egy hülye. az új 55 dolláros hajamat meg szétfújta a szél. DE bementem egy nagyon cuki boltban. ilyen amerikai zsibvásáros bolt. NAGggggYON jó dolgok voltak. találtam 1905-ből eredeti megirt képeslapot, meg újrahasznositott tejes-flakonból gyárott táskát, nagyon vicces perselyeket. bánatomban vettem is bambis neszeszert, meg egy madaras kulcstartót. ez volt a nap fénypontja. utána hazajöttem és kiborultam, hogy én már ezt igy nem birom tovább. nem birom a kiszolgáltatottságot, nem birom, hogy nem találkoztatok a barátnőimmel, nem birom, hogy nyár van. nem birom, hogy nincs hova mennem, hogy a saját lakásom a börtönöm. és nem birom, hogy nem tudom mikor lesz ennek vége. nem birom, hogy kiszámithatatlan az élet, nem birom, hogy teher vagyok, hogy nincs munkám, még egy rohadt telefonom sincs. nem birom, hogy ha lenne is telefonom, nem tudnék kivel beszélni rajta. nem birom, hogy az egyetlen örömforrásom a csoki. nem birom és már nem is akarom tovább birni. nem tudom, miért történik mindez. itt élek dél-kaliforniában, és gyönyörű a hely. pálmafák, hawaii, óceán, anyámkinja, de olyan egyedül vagyok mint a kisujjam. soha nem voltam valami nagy hazafi, de lehet, hogy azt az egyedüli kisujjamat levágnám egy jó kis izzadós, párás nyárért magyarországon. azért, hogy ott gyalogolhassak a dzsuvás 4-6 villamos mellett. a barátaimmal. a kamaszkornál utálatosabb időszak nincsen. és itt élem újra. újra kell kezdeni az életet. nincs munka, nincs pénz, és ez a kettő nélkül itt akkor nincs is semmi. én nem vagyok egy barátkozós tipus. én nem vagyok az aki elmegy egy helyre és egy héten belül van 15 barátnője. és hogy őszinte legyek, olyan barátság nekem nem is kell. mert az igazi barátsághoz idő kell. na. ez van most. kilátástalan, de nem reménytelen jövő. mert még ha csak icike-picike hittel is de hiszem, hogy Isten minden rosszat jóra fordit, és hogy Ő jót tervezett az életem felől.
"Mert csak én tudom mi a tervem veletek - igy szól az ÚR - : békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (jeremiás 29:11)
most ennyi. megyek és belevetem magam a nagy semmit-tevésbe.