December 18. 2o1o.

Mint már sokan tudjátok, csütörtök reggel 8:15-kor csipásan rádöbbentem, hogy kismama vagyok... Nem ért annyira meglepetésként, mert terveztük eme gyermeket, de azért kicsit sokkot kaptam amikor megjelent mind a két csik a teszten. Meg is csináltam gyorsan még kettőt (az egyik nagyon drága és digitális volt) és mindegyik kiabálta hogy "TERHES VAGY"!!! Kábé abban a tizedmásodpercben felhivtam a férjemet, a Mateót és közeltem hogy

csináltam egy terhes tesztet és pozitiv.

Azonnal felhivtam mindenkit akit tudtam (nem sok mindenkit, mert mindenki a világ másik felén van). A Mateo családjának személyesen akartuk elmondani, mert szerintem igy illett volna és már

olyan régen terveztem, hogy elmondom, hogy "gratulálok, nagyszülők lesztek!" Mert nekik ugye ez az első unoka... De végül nem birtuk ki és telefonon mondtuk el a Mateo szüleinek... amit most már kicsit bánok, de NEM BIRTUK KI! Szegény anyósom éppen vezetett és azt hiszem ő is sokkot kapott!

Később Ági (a nővérem) átjött a gyerekekkel

és azonnal elmentük gyerekruhákat nézni a Toys'r'us-ba :D természetesen... Néha elrikkantottam magam a boltban, hogy "TERHES VAGYOK" magyarul persze... senkit nem nagyon izgatott. De viszont választottam babakocsit! És EZ a lényeg.

Mindezek után be kellett mennem a munkahelyemre... (amit egyébként nagyon szeretek) és közöltem a főnökömmel, hogy terhes vagyok a kollégáim sirtak örömükben, nagyon vicces volt! A főnököm azt hiszem kicsit megijedt, hogy most akkor felmondok, de biztositottam róla, hogy egy terhes magyar még ennél is keményebben dolgozik mint eddig! Megnyugodott :).

Egyébként egész nap nagyon bűntudatom volt, hogy nem kéne elmondani még senkinek, mert még csak most tudtam meg..., és emberek szoktak várni három hónapot, hogy bejelentsék... de aztán arra a konklúzióra jutottam, hogy KI A BÁNAT AKAR HÁROM HÓNAPOT VÁRNI???!!! És ha Isten mégis úgy dönt, hogy elveszi ezt a babát akkor legalább lesz kivel megbeszélni! Lehet kivel örülni és lehet kivel sirni, ha esetleg bármi lenne!? Hát nem?! De.

De ha már itt tartunk akkor azt is leirom, hogy az nagyon kaka lenne ha ez a baba (vagy zigóta... :) meghalna természetesen. És enyhe hipohonder lévén természetesen mindenre kiélezve, minden idegszálammal figyelem a testem minden egyes rezdülését. Például a jobb oldalon a hasam kicsit jobban szúr mint a baloldalon, de aztán néha felváltva fáj... Nem is jó szó az hogy fáj, inkább érzem. De azt olvastam és hallottam

a dúlámtól (Ági), hogy ez normális, mert a testem helyet csinál ennek a kis egérnek bennem és minden nyúlik meg lazul. Mindenesetre egy biztos: akármi is történik Isten velünk és nem ellenünk és eddig Isten minden rosszat jóra forditott az életünkben. És az Ő múltbeli hűsége megköveteli a jelenbeli bizalmunkat!

Ezenkivűl semmilyen különösebb tünetem nincs, nem kell (még) hánynom sugárban egyenlőre... ami érdekes lesz majd a munkahelyemen, mert ugye "szakács" vagyok, mindenféle szagoknak állandóan kitéve, de kitaláltam hogy szerzek majd orrcsipeszt (igen, mint a műúszóknak) és akkor majd nem érzek semmit! Hát nem fantasztikus ötlet?!

Na miről irjak még? Jövőhéten karácsony. És ugyan én már megkaptam a világ legjobb ajándékát, d

e azért nagyon várom már a szombatot, mert a Szofiéknak különösen jó ajándékot vettünk és már alig váro

m hogy én játszhassak vele. Ja és a Szofi. Megkérdezte, hogy majd foghatja-e a kisbabámat. És közölte, hogy majd egyik kezében a kistestvérét, másikban pedig az én babámat fogja! Szerintem remek ötlet! :D

Ja azt hiszem, hogy 4 hetes terhes vagyok, de inkább 5. Itt a 8. hétig rá se köpnek az emberre

az orvosok, de jövőhéten azért kérek időpontot majd a nőgyogyihoz, akkor csinálnak ultrahangot és teljes kivizsgálást. Hála Istennek amiért jó a biztositásunk és szinte semmit nem kell majd ezért fizetni!

Ja és még annyit, hogy (bár csak kevesen tudják miért) de mérhetetlenül hálás vagyok a férjemért, amiért támogat mindentéren ebben a "más" állapotban! Dicsőség és Hála az Élő Istennek érte, nem véletlenül jelenti a neve, hogy "Isten ajándéka"!

Amúgy a Mateo legnagyobb kivánsága a babára, hogy mindkettőnkből a legjobban örökölje. Egyetértek vele. De mindenesetre egy biztos, az életünk 2010 december 17-én reggel 8:15-kor örökre megváltozott.

Viszlát később!

"Minden adomány és tökéletes ajándék onnan felülről,

a világosság Atyjától száll alá,akiben nincs változás,

sem fénynek és árnyéknak váltakozása."

"Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy

mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő

szerint, azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus

által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen."

Efezus 3:20-21, Biblia